A sok beérkező kritikával nem vagyok hajlandó foglalkozni:) EGyet kell, hogy értsek a Brecsivel-már csak azért is mert neki is van honlapja-:) hogy valőszínüleg vendégként kezelnek és ha még jó is lennék akkor meg még nyernek is rajta. De ettől még igyekszem megfelelő szinten teljesíteni.

Azt hiszem, hogy most már nem is lógok ki a sorból. Már nem érzem magam hülyén amikor valami hülye csavart labdát kell elkapni, amit előtte csak a tv-ben láttam. Illetve már ütésben sem vagyok annyira nagyon rossz. Sőt tegnap kaptam lehetőséget, hogy üssek meccsen. Full count-nál ütöttem egyet kiértem egyesre és safe is voltam és erre visszaküldött az egyes basebíró, hogy bepattant egy labda a pályára. Szépen visszamentem előszőr a boxba, majd a kispadra. De már magamon is bíztató jeleket látok. Már nem érzem esélytelennek a labda eltalálását és a csapattársaim is azt mondják, hogy jobban nézek már ki a boxban. Habár lehet, hogy ez csak azért van mert ledobta pár kilót:)

Szóval az érzéseim, hogy a főnök kérdését és kíváncsiságát is kielégítsem. Nagyon nehéz minden nap újra és újra ugyanazt csinálni és közben mindig megpróbálni 100%-on teljesíteni. Minden reggel még ha nem is 5:30-kor kelek, hanem csak 6:30kor az első gondolatom, hogy nem ma inkább itthon maradok. De persze ezt nem lehet. Mindig az első mozdulat a legnehezebb. A melegítés első mozdulata. Aztán az ember ráhangolódik. A mindennapos dobálástól már nem is érzi az ember, hogy fáradt-e a karja vagy sem mert mindig ugyanannyira fáradt. Ugyanakkor mindig képes lenne egy erős dobásra, de általában a melegítés alatt csak lazán dobálunk. Lelkileg a legnehezebb része az amikor épp valami rosszul megy és akkor nem lehangolódni és emészteni magad, hanem még rátenni egy lapáttal. Ez normál esetben is nehéz de amikor a rengeteg ütéstől és guggolástól már amúgyis remeg a lábad és a folyamatos dobálástól a hátad is fáj. Olyankor rendkívül nehéz és ilyenkor kell valaki általában akinek elmondod, hogy mi a bajod és vagy mond rá valamit vagy nem de ha nem is mond rá semmit már akkor is jobban érzed magad. A legtöbb edző is rendkívül jófej és nem basszák le a játékosokat. Mondjuk nem is nagyon szükséges mert a legtöbb játékos rendesen teszi a dolgát, ha meg nem akkor meg kirúgják:)

A tegnapi nap legnagyobb szenzációt keltő eseménye azonban nem az volt, hogy majdnem BH-t ütöttem, hanem, hogy két játékos nem jelent meg a reggeli névsor olvasásnál. Egyikük 185 cm,110kg, a másik 175cm,75kg.  Ebédre kiderült az oka is. Az egyik srácnak, aki a AA csapatban kezdő játékos, a barátnője a szabály ellenére a szállodában tartózkodott. És a szobatársa (A-ben játszott) illetlen dolgot tett a jancsijával-fiatal korúak is olvashatják- és erre érthető módon a srác rászólt, hogy a barátnője előtt mégse kéne. A kisebbik csak folytatta és a másik megint szólt meglökte. Erre a kicsi egy jól irányzott horgott küldött a szemére. Erre a nagydarab begurult és korházba juttatta a kicsit. A hírek szerint a kicsit elbocsájtották, a nagyot csupán 2hétre felfüggesztették. Megint bebizonyosodott, hogy annyira nem butaságok ezek a szabályok. Hiszen ha betartják, nincs ott a lány és nincs bunyó sem.

A mai napon megtartották a camp legérdekesebb és legunalmasabb előadását egyből egymás után. Az elsőt azt a pénzügyi tervezésről tartották és a "valaki lője már le" is elhangzott a sorok között:) A másik előadást Albert Pujols tartotta arról, hogy ő, hogy üt és minden ilyesmiről. Nem ismerek másik ekkora sztárt, de ő nagyon megérdemli. Elmesélte, hogy a 13. körben draftolták de már a második évében a MLB-be került. Minden télen 3hónapig a spring training előtt naponta 5órát edz. És mindezt azért teszi mert minden évben jobb formában kell a szezont kezdenie mint az előzőt befejezte. Szóval nagyon szimpatikus játékos és a legérdekesebb az volt, hogy hogy tudta kezelni azt, hogy ő a legjobb játékos az MLB-ben. Tisztában van ő is vele, de egy csepp nagyképüség nélkül beszélt az egészről. Szóval ez volt a legérdekesebb előadás.

Na és még a végére felteszek egy képet. Nekem tetszik