Kritika érte az eddigi írásaimat, miszerint csupán tényeket írtam le és nem tartalmaztak semmilyen információt arról, hogy én, hogy érzem magam és, hogy látom a dolgokat. Szóval megpróbálok kicsit mélyebben írni a dolgokról. Lehet, hogy van akit ezzel elrettentek, de nagy baj nem lehet belőle.

Szóval az elműlt kettő és a holnapi nap pihenő napnak lett kikiáltva. Ami azt takarja, hogy nem a szokásos délelőtti edzés, délutáni meccs szisztéma zajlik, hanem a délelőtti edzés lerövidül és csak egy bemelegítést tartalmaz, majd 10:30-tól meccset játszunk. Azt mondták használjuk ki ezt a pár napot, és az utolsó héten újra teljesen megújulva induljunk neki.

Azt hiszem a csapattársaim, de legalábbis F. Miklós már régen várja, hogy mikor írom és igen meghúzódtam:) De csak egy éppenhogy húzódásról van szó a bal combhajlítómban és még időben orvosolták a problémát. Úgyhogy 3nap alatt úgy néz ki rendbe tettek. Csütörtökön éreztem, hogy futás közben kemény a "hamstring"-em és jeleztem a minden edzésen jelenlevő orvosnak. MOndta, hogy jó akkor csak óvatosan csináljam a dolgokat és délután nézzek be az orvosi szobába. Így is tettem. Szépen lefektettek kérdezték mi fáj, meg próbálgatták, hogy mennyit bír az izom. Aztán ráraktak valami bizsergetős cuccot és jeget úgyhogy 15 perc után nem is éreztem a lábamat. És a nap hátralevő részében nem is csináltam semmit. Mondták, hogy másnap reggel az edzős előtt mindenképp menjek be és bemelegítik a lábam. Gondoltam, hogy az biztos jó buli lesz így hát meg is jelentem a szobában, ami igazából egészen nagynak mondható egyszerre olyan 10 embert is el tudnak látni benne, amire úgy tűnik van is igény mert azért mindig akad akinek fáj a kislábujja:) A bemelegítésnél megintcsak ráraktak egy szőnyeget a lábamra ami előszőr kellemesen meleg volt aztán olyan 5perc után annyira forróvá vált, hogy a kiabálás és a szájharapás között kellett gondolkoznom. Majd 15perc után leszedték jól megnyújtogatták a lábam és mehettem edzésre. Az állandó ütéstől és mindennapos dobálástól a hátam eléggé megviselődött és már a cipőfűzőmet is a szobatársam köti be:) Na ez túlzás, nincsen semmi baj a hátammal csak azért érzem, hogy használom. Ezt is jeleztek a nagyrabecsült orvosoknak, akik mondták, hogy menjek a szobába szuper megoldásaik vannak. Mondta az egyik illető nevezetesen Puch, hogy üljek be a whirlpoolba. Az én szótáramban ez a jacuzzival egyenlő gondoltam ebből baj nem lehet:) Aztán szépen gatyára vetkőztem odamentem az egyszemélyes whirlpoolhoz és azért csak nem ugrok bele beletettem az ujjamat a vízbe. Na erre a viccben sem mondanák, hogy "fasza" :) Megnéztem a vízhőmérőt, amit a 10-15 fok közt volt félúton. 1perces ismerkedés után csak belemerültem a vízbe ami egy másik egy perc után már megszokható volt. De utána a zuhanyozás közben a csap hideg részén is melegnek hatott a víz. Egyébként erről a gyógymódról már hallottam Ausztráliában is, ahol a helyi focit játszók (leginkább a rögbi és az amerikai foci keveréke) a meccs utáni nap a 15 fokos óceánban gyógyítják a sebeiket.

Csütörtökön Al Hraboskyval vacsoráztam. Nagyon rendes a figura. És elég jó sztorijai vannak a régi időkből. A csapattársam egy Chris Gibson nevű fekete srác, akinek az apukája egész jó játékos volt. 251 Winje volt és 255 complete gamet dobott. Amikor másnap erről beszéltünk edzésen akkor ezt többen nem is akarták elhinni és még engem is elbizonytalanítottak úgyhogy muszáj volt megnéznem a statisztikáját és tényleg igaz. 500 valahány meccsen dobott és 255-öt végig dobott. Az egyik évben 1.12 volt az ERA-ja és még így is 9 vesztes meccse volt. Ezekre a játékosokra még most is nagyon nagy tisztelettel néznek a maiak.

A héten ismét volt egy "cut", megint elküldtek néhány játékost és mostmár többet is az ismerőseim közül. Így ez már közelebbről érintett. ÉS nagyon váratlanul érintett több játékost is. A meghiusúlt interjúból az egyik szereplő Rob Sanzillo is elbocsájtásra került.

Vannak alkalmak amikor sétálunk edzésre reggel, hogy nagyobb gócpontok alakulnak ki a bullpenek mellett. Ilyenkor általában valami nagyobb sztár dob a bullpenben. Ma is hasonló helyzet volt csakhogy az 1-es pályán ahol az MLB-sek szoktak edzeni. Nagyon nagy ember állt a dombon messziről nem tudtam ki az, de láttam, hogy egy 10-es mez a La Russa felirattal is ott áll, gondoltam még van 10percem megnézem mi van. Mark Mulder dobott. És a tavalyi műtétje óta most előszőr dobott ütők ellen. A 3ütő közt kettő pont közelebbi ismerősöm. Egyikük Daniel Descalso apukája az olasz profi baseball ligában játszott és Dan azt mondta, hogy nagyon szeretne egyszer az olasz válogatottban játszani. Úgyhogy megigértem neki, hogy szerzek neki valami contact személyt. Muldert ellenben meglepő könnyedséggel ütötték a Minor League játékosok. Dan azt mondta, hogy minden dobása fent maradt és ezért nem is nagyon mozogtak a labdák. Illetve mondta, hogy múlthéten ütött Matt Clement ellen is ütött és, hogy ő jobb volt. De őt is lehetett ütni. Descalso előtt egyébként viszonylag világos út látszik a MLB-be idén a Palm Beach Cardinalsban(A) játszik majd és nem nagyon van a klubbon belül felette ígéretes kettes baseman.

Hami kérdésére válaszolnék, de mégcsak Dh-ként szerepeltem. Ezek a dobók itt nagyon durvák. És korábban még a bullpenben is problémákat okoztak néha. Mostanra már -nem akarom elkiabálni- de sokkal simábban megy a fogás, és a catcher edző is arra bíztatott, hogy csak dolgozzak keményen ahogy eddig és bekerülhetek meccsen is. Igazából annyira nem egyszerű mindennap 100%-on teljesíteni. Egészen más Magyarországon ahol, van heti 2 meccs és mondjuk 3x2 óra edzés amikor oda kell figyelni. Itt mindennap és mindig koncentrálni kell. Szóval nem egyszerű dolog baseball játékosnak lenni. Az összes játékos aki az MLB-ben van nagyon keményen dolgozott azért éveken keresztül, hogy oda kerülhessen és azt hiszem, hogy az, hogy valaki az MLB-ben játszhat az a hab az i-n a sok évi kemény munkáért.

Érdekes látni, hogy mennyi múlik azon, hogy valakit hova sodor a szerencséje. Rengeteg játékos van itt akik egy másik csapatban MLB-ben játszhatnának de azért, mert van egy Molina elöttük még legalább 4évig nem valószínű, hogy valaha is bekerülnek. Azt mondják rájuk, hogy csak reménykedhetnek, hogy eladják őket valamelyik csapatnak. Ugyanakkor vannak nagyon érdekes történetek is a játékosokról. Például a minap mesélte a catcher edző, Dan Bilardello az ő történetét. 22 évesen spring trainingben felajánlották neki, hogy legyen edző. Előző évben .300,21 HR-t csinált. Ő úgy gondolta, hogy tud játszani AA-ban. Úgyhogy azt mondta az edzőknek, hogy ő még játszani akar. A következő meccsen kezdő catcher volt és az első lopásnál a labdát szépen kihelyezte a centerfieldre. Itt egy kicsit ideges lett de aztán valahogy csak összeszedte magát, mert a meccs végére 3/4 lett,2HR,1tripla és két másik lopást meghiusított. Bekerült a AA csapatba ahol egy másik catcher volt akit a második héten megcsípett valami nagyon durva pók így ő játszott az év hátralevő részében és következő évben már az MLB-ben játszott. Ezzel arra akart rámutatni, hogy sosem szabad feladni és mindig küzdeni kell.

Na mára ennyi lenne.
Kellemes Húsvétot és sok locsolót!